"...mindig annak a zenének van tábora, amelyik valamiről szól, valamit tenni akar." Hartyándi Jenő: Misi, honnan ered a jazz iránti érdeklődésed?Dresch Mihály: 1973-ban kezdtem el zenélni, mert úgy gondoltam, hogy ez az út van, ami nekem való. H: Még egyszer a 70-es évek közepén valahol beszélgettünk és akkor említetted, hogy a Gépipari Szakközép Iskolába jártál. Hogyan kerültél kapcsolatba a jazz zenével, a rock korszak közepén, egy nem éppen zenei orientációjú iskolában? Dresch: Volt egy osztálytársam, aki szerette a jazz zenét és ő adott nekem egy szalagot, ami tetszett, aztán magamtól is elkezdtem hallgatni a rádióban "Jazz kedvelőinek" című műsort. Hallottam a Johnny Griffint, Dizzy Gillespiet és ezek nagyon tetszettek akkor. Aztán szereztem egy szaxofont és elkezdtem járni egy tanárhoz, majd 75-ben a jazz tanszak előkészítőjére. Az első komolyabb együttes amelyben játszottam, a Regős Pistáé volt, amelyben a Baló Pistával és a Bencze Gáborral játszottunk együtt. Aztán ez megszűnt pár koncert után, mert akkor még nagyon kezdő voltam. Azt hiszem, hogy az egyik koncert éppen itt Győrben volt valamilyen rendezvénysorozat alkalmából. Végül aztán ismét összejött az együttes és három évig játszottunk ebben a felállásban. H: Pl. Kisőrspusztán... Dresch: Igen. Kisőrspusztán is. Aztán az iskolában, végzős korunkban összejött a Binder együttes. A Binder Karcsi alakította. Ő szólt, hogy játszunk együtt. Ebben az együttesben már játszott a Benkő Robi, meg a Veszely Jancsi, és ez ment jó sokáig, durván 4 évig. Közben később beszállt a Friedrich Karcsi is, meg a Veszely helyett a Baló Pista. Majd kivált a Friedrich és megint négyen maradtunk. Közben a Regős féle zenekar abbamaradt és akkor a magam részéről az történt, hogy elkezdtem Szabadossal is játszani. Ez úgy történt, hogy hívott engemet az Adyton első bemutatójára játszani, de végül nem mentem el, mert akkor éppen Athénben játszottunk. Mikor is volt ez? Nyolcvan... egy évvel, hogy a Tchicaijal játszottunk. Benkő: Nyolcvanegyben. Dresch: Na mindegy. Akkor én nem tudtam elmenni arra az Adyton koncertre. De utána aztán elkezdtem játszani a Szabadossal. Rá egy évre, 83-ban váltunk szét a Binder Karcsitól. H: Mi volt az oka a szétválásnak? Dresch: Zenei okai voltak. H: Azért kérdeztem, mert például már a Tchicaijal közös lemezeteken is már csak a te kompozícióid szerepelnek. Véletlen ez? Dresch: Nem véletlen. Ezzel éppen elég problémánk volt, de én erről nem akarok beszélni, végül is voltak köztünk feszültségek... H: ...és melletted maradt az együttes? Dresch: Így is lehet mondani, hogy mellettem maradt. De inkább mi maradtunk együtt és a Karcsi levált rólunk. Aztán volt mindenféle formáció és végül négyen maradtunk. De végül is vannak előzményei ennek is, mert a Baló Pistával már nagyon régóta játszunk duóban, még az első Kisőrspusztai összejövetelen kezdődött 78-ban. Néhányszor koncerteztünk is így, majd a Grencsó Pistával trióvá bővültünk és később kvartetté a Binder együttes feloszlása után a Benkő Robival. Majd csatlakozott hozzánk a Fekete István, de közben kiment külföldre. Akkor bevettünk egy Lantos Zoltán nevű hegedűs fiút, de aztán ő is rövid időn belül kivált. Így négyen maradtunk és már egy éve így játszottunk. H: Már régóta van egy klubotok a Bem rakparton. Hogy bírjátok? Dresch: Elég nehéz ezt csinálni, de nagyon megérte, mert ez alatt az egy év alatt összeszokott az együttes. H: Tehát van előnye és hátránya is? Dresch: Abból a szempontból előny, hogy megismert bennünket az emberek egy rétege, amely érdeklődik a zene iránt. Végül is úgy érzem, hogy azok járnak oda, akiknek fontos az, amit mi zenélünk. H: Azt tapasztalom. Hogy az utóbbi időben a hagyományos jazz, amely régebben bizonyos körben nagy népszerűségnek örvendett, elvesztette a táborát és tulajdonképpen ma - igaz egy kicsit más körben - ti örvendetek a legnagyobb népszerűségnek. Dresch: Én úgy gondolom, hogy mindig annak a zenének van tábora, amelyik valamiről szól, valamit tenni akart. H: Akkor vegyünk egy közeli példát. A hetvenes évek végén nagy népszerűségnek örvendett a jazzrock. Ez miről szólt, mit akart tenni? Dresch: Akkor ennek a zenének volt egy élő atmoszférája, nem csak leszűkült utazás volt. Élet volt benne, emlékszem rá. Például a Rákfogó. Azért őbennük szerintem volt valami aktualitás bár ez egy rossz kifejezés. H: Ezt a kérdést azért tettem fel nektek, mert volt két éve a jazzklub-találkozó, ahol Dezső Csaba éles kirohanást intézett az úgynevezett avantgarde muzsikusok ellen. Akkor ezen én nagyon meglepődtem, de ma már nem. Dresch: Ilyen esetekről már mi is hallottunk. Úgy látszik, vannak olyan zenészek, akik saját sikertelenségük okát más zenészekben látják. Sajnos nem tudunk rajtuk segíteni. Dolgozni kell! A közönségnek mindig van olyan rétege, amelynek nem csak arra van szüksége, hogy kilazuljon, hanem erkölcsi- emberi tartást is vár a zenétől és a zenészektől egyaránt. Baló István: Szerintem vannak emberek, akiknek nem megfelelő az ami van. Ezért olyan zenekarok, vagy zenék felé fordulnak, melyek hasonlóan vélekednek mint ők. H: Végül is akkor ennek a zenének milyen politikai-társadalmi jelentősége van. Valamit ki akar fejezni? Baló: Biztos, hogy ki akar fejezni valamit... H: Csak ki akar, vagy ki is fejez? Baló: Akarjuk is, hogy kifejezzen, de nem így. Nem lesz belőle politikai dolog, vagy valami hasonló. Benkő Róbert: De végül is a zene ezeknek a dolgoknak az érzelmi vetülete, mi csak megfogalmazzuk őket. Dresch: Nehéz erről beszélni, hogy mit akarunk kifejezni, de ha megkérdezted, azt tudom válaszolni, hogy az emberek eltávolodtak bizonyos olyan dolgoktól, amelyek fontosak kellenének, hogy legyenek számukra. Ezek ősi dolgok, szokások, kultúrák, melyeket nem lenne szabad egyik napról a másikra eldobni, hanem kiértékelni a maguk számára, és megpróbálni újat létrehozni a segítségével. H: Innen ered a sok népzenei elem? Dresch: Az az igazság, hogy nem világos még minden dolog és nem tudom most így neked megmondani, hogy ez azért van, ez meg amazért, de hát ha például a népzenét mondtad, az egy ősi kristálytiszta dolog. Aztán, hogy mi azt hogyan tudjuk felhasználni, az lehet hogy nem tökéletes, de a szándék az, hogy az is egy olyan valami, amit az ember levetkőzött magáról, holott nem kellett volna. És a népzenéhez egy csomó minden kapcsolódik, amit az ember elveszített, amitől sokkal szegényebb lett. De vannak emberek, akik nem akarják a népzenét eldobni, mert szükségük van rá! Benkő: Az is elveszett, ami a népzenét kialakította. Baló: Igazad van, de nincs jelentősége, mert sok okos értelmes ember nem tudja ezt. Mert ezeknek az embereknek eszébe sem jut. És hiába kezdesz el neki ősiségről, tisztaságról, és egyszerűségről beszélni, ő ezt nem fogja megérteni. Az sem biztos, hogy minden értelmes ember efelé gondolkozik. Tömör: Na és hogyha észreveszi ennek a hiányát, mit tudsz ellene tenni? Mert én találkoztam egy olyan grafikussal, aki magyaros motívumokat próbált beépíteni, de ezzel még nem lett semmivel sem jobb. Baló: Én inkább abban hiszek, hogy először belül születik meg egy igény és akkor az ember elkezd keresgélni, hogy hol-honnét-merre lehet ezt megerősíteni. Tömör: És véleményed szerint van egy mai magyar életforma, ami megfelel ennek? Baló: A mai magyar életforma nem. És nem csak a mai magyar életforma, hanem egyáltalán ami van, eltekintve egy-két... Dresch: ...szerintem most egy csődhelyzet van! Baló: Igen, de azért meg lehet valósítani a dolgokat. Dresch: Szerintem is új kultúrának kell kialakulnia, mégpedig olyannak, amelyik a több ezer év alatti kultúrát és emberi tartást is magába foglalja. Grencsó István: Az én véleményem az, hogy a mai politikai vonulatok az okai ennek, mert az emberekben ez benne van. Nem egy olyan dolog, amelyet mi vetkőztünk le, vagy az emberek levetkőztek magukról, hanem ez bennük van és igenis meg lenne rá az igény, mivel ennyire erős, és ennyire régi kultúrákról van szó, de a mai világhelyzet és a mai politikai vonulatok azt kívánják, hogy az emberekből ezt kiöljék, ezért mesterségesen manipulálva háttérbe szorítják, illetve erőszakkal kisebzik ezeket az emberekből. Dresch: Ebben van igazság, de az embereknek egyénenként is küzdeniük kellene azért a belső igényért, mert itt saját magukról van szó. Ismeretlen: Szerintetek ez az általatok emlegetett kultúra teljesen radikális módon jöjjön létre? Dresch: Szerintem nem radikális módon. Ez olyan mint, amikor a bor kezd kiforrni, a salak süllyed lefelé, és a bor lassan kitisztul. Én így gondolom. De hát ki tudja, hogy lesz. Én így hiszem. H: És ezt az egészet, amiről beszéltek egy gazdasági csődhelyzet idézi elő? Vagy valami más? Dresch: Nem gazdasági csődhelyzet, hanem erkölcsi. Baló: Erkölcsi, gazdasági, szellemi és mindenféle. H: Lényegében most ez van? Benkő: Nem egészen, de e felé tartunk. Dresch: Egyébként, ha Magyarországon leutazol valamelyik faluba, pl. Alföldre valahova, és elbeszélgetsz 70-80 éves parasztemberekkel, akkor rádöbbensz, hogy milyen élményt jelent ez. Világosan, tisztán látják a dolgokat. Ők is néznek televíziót, és hallgatnak rádiót, de az ő tisztánlátásuk nem a televízió "áldásos" hatásától van. Baló: Azért ne haragudj, nem csak parasztokról van szó, mert vannak 70 éves emberek, akik ugyan nem paraszti származásúak, de ők is nagyon pontosan és tisztán látják ezeket a dolgokat. Nem is kell ahhoz vidéken élni. Dresch: De ezek a parasztok még iskolába sem nagyon jártak és mégis tisztán látnak. Benkő: Szerintem ez azért van, mert ők a természetben élnek, a természet törvényei szerint, és a saját jelentőségüket, a természetben elfoglalt helyüket is pontosan tudják. T: Ez az. Tudja, hogy hol van a helye és itt van az alapvető gond ma, hogy ma senki sem tudja, hogy hol van. Baló: Egy parasztember száz évvel ezelőtt, vagy bármikor tudta, hogy mi lesz a dolga. Ez a legfontosabb. Ma megszületik egy ember és már teret sem hagynak neki arra, hogy megtalálja a dolgát. Hagyni kellene, hogy rátaláljon a dolgára az életben, de ez a lehetőség egyre jobban elveszik. Manapság egy 14 éves gyereknek már rég el kell döntenie, hogy mit fog csinálni. H: De igazából nem tudja, hogy mit is akar! Baló: Persze, hogy nem tudja, mert nem tud miben kapaszkodni, nincsenek körülötte mértékek. Benkő : És az egész életforma olyan, hogy tulajdonképpen nem is tudja az ember a legjobb szándékkal sem, csak abban a pillanatban, amikor kikerül a közösségbe. Már az óvodában olyan hatások érik, hogy azt otthon alig bírod helyrehozni. Baló: Ez az egyik, de a másik dolog az, hogy a gyerek mondjuk olyan erős, hogy vállalja azt, amit otthonról kapott, akkor azonban kizárul a közösségből. T: Ez oda vezethet, például a hippi közösségeknél, hogy úgy nevelik a gyerekeiket, hogy a legkevesebb súrlódás éri, de örökre boldogtalan lesz, mivel a dolgok másik oldalát nem ismeri meg és nem tud igazán értékelni semmit. Baló: Egyébként visszatérve az ősiséghez, ezt nem csak az értelmes emberek próbálják keresni, hanem minden emberben megvan az igény erre, mert az hogy ősiség, tisztaság, ez egy csomó mindent von maga után, egyfajta nyugalmat, harmóniát, letisztultságot. És ez az igény tulajdonképpen minden emberben megvan, még akkor is, ha nem tudja magának megfogalmazni. És itt van a probléma, hogy tulajdonképpen nem tudja, hogy mit hajt, és azt hiszi, hogy valamit kerget és az jó lesz, és így megy tovább, tovább...Mert nem jön rá, hogy tulajdonképpen miről van szó. Dresch: De az alapvető baj, amiről az előbb már beszéltünk az, hogy az ember - és ezzel közhelyet mondok - elszakította magát és attól kezdve más vége van. Ezt a saját bőrömön érzem. Mert ha elmegyek valahova, ahol természet közelben tudok létezni, akármennyi ideig, akár három napig is, és utána visszamegyek a városba, kínlódnom kell két hétig, amíg valahogy megszokom az itteni életet. Baló: Amikor lenn voltunk Kisőrsön, az állati jó volt. A legszívesebben most is visszamennék oda... Utána feljöttem Pestre és azt vettem észre, hogy a második, harmadik nap már elegem volt. Ide kellett menni, ezt kell intézni, azt kell intézni, és hol volt az, hogy reggel kényelmesen felkelek, megreggelizek, gyakorlok, beszélgetek, ez az, megint beszélgetek, gyakorlok, este lefekszem, érted? És itt ezt iszonyú nehéz megteremteni. H: Tehát a Kisőrspusztai találkozó egy jó forma a zenész számára? Baló: Nézd, én az idén nagyon jól éreztem magam. És nem csináltam semmi különöset. Nem arról van szó, hogy megittam naponta három üveg bort és berúgtam, szóval nem ilyenformán éreztem magam jól, hanem rendkívüli módon el tudtam magam engedni és nem volt semmi kényszerítő körülmény és senki nem szólt bele abba, hogy mit csinálok és hogyan. Nem volt egy piros lámpa, hogy most állj meg, és nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy most menj innét, és ez nagyon jó volt. Ugyanakkor senkit sem sértettem azzal, amit csináltam. Az volt jó ezekben a nyugodtabb napokban, hogy az emberek együtt léteztek, és egymás szabadságát nagyjából tiszteletben tartották. És mindenki azt csinálta, amit akart. H: Nagyon érdekes volt eddig, hogy más zenészekkel ellentétben nem beszéltek konkrétan a zenéről, nem próbáltátok megmagyarázni azt. Baló: Hát ennyit a zenéről. Dresch: Végül is mi muzsikusok vagyunk, vagy nevezz aminek akarsz bennünket, mi elvonulhatnánk egy tanyára is, hogy ott éljünk, de nekünk van egy kényszerünk, a muzsika, nekünk az az első, hogy valami, számunkra fontos dologról zenéljünk. Szerintem a Grencsó Pisti is azért jött fel a napokban végleg Pestre, hogy még többet tudjon zenélni. H: Szombathelyen élve is tudott veletek játszani. Dresch: Igen de csak egy bizonyos szűk körben tudott mozogni. Baló: Nekem erről más a véleményem. Szerintem a Pistinek egyáltalán nem volt igénye arra, hogy felköltözzön, hanem rákényszerült. Grencsó: Persze ez egy kényszerhelyzet volt, mert én ezt az életformát vállaltam, nem is hogy vállaltam, hanem ebben élek. Dresch: A Pistinek, ha lenn marad Szombathelyen egyre jobban beszűkültek volna a lehetőségei, mert nekünk az az elsődleges, hogy zenéljünk. Ezért kényszerült rá, hogy feljöjjön Pestre, hogy minél többet és minél több társsal játszhasson. Ott is volt egy együttese, ami végül is megvan, de ezen kívül társult hozzánk és a Szabadoshoz is. Tehát már kezdett mozogni egy körben. Ha nem teszi meg ezt a lépést valószínűleg feszültségek keletkeztek volna, ami a zene rovására megy. H: Itt egy bizonyos csoportról beszélsz, amiben játszotok, több ilyen csoport van a magyar jazz életen belül. Csoportok, vagy klikkek. Azonos nézeteket valló emberek vagy érdekközösségek ezek? Dresch: Az előbb elmondottak alapján nem lehet érdekközösség, mert hasonló gondolkodású emberekről van szó. Semmiképpen sem érdekközösségben, hanem van egy néhány ember ebben a műfajban - már az sem igaz, hogy műfaj, mert már annyira tágul, hogy ez már nem egyértelműen jazz, legalábbis amit az a kör játszik, akiket említettem - ők mind arra törekednek, hogy egy új kultúrát alakítsanak ki. Arra törekednek, hogy lényeges - tartalma dolgokat hozzanak létre, ne silányat, üzleti szellemmel irányítottat, ami leginkább körül vesz bennünket. Hartyándi Jenő |
||||
|
