Zene téren és nyáron (részlet) - a zsámbéki fellépés kapcsán ... "Persze azt vártuk, hogy sokat, hiszen Chico Freeman személyében legenda érkezett a zsámbéki romtemplomhoz szervezett koncertsorozat második főszereplőjének, kísérő zenekarnak pedig a Dresch Quartet trióra csupaszított felállása ígérkezett."..." csakhogy a koncert felénél valami történt, a szavakkal elmondhatatlan varázsütés hatására a muzsikusok egymásra találtak és még a jól bevált Thelonious Monk-szerzemények is új színezetet kaptak - mintha közös szereplésüknek mindig is az egyéni hangját keresték volna. Valójában a vérbeli jazzer ezt is várta Freemantől, de nem feledhetjük, hogy a tónusban, dinamikában, az improvizációs betétekben nála időnként sokkal tágabb keretek között mozgó Dresch Mihálynak köszönhetjük mindezt, mondhatni az ő játéka volt a motiváló erő és ilyenformán a nagy kihívás és megmérettetés a vendégnek. Egy George Adamsnek írt Don Pullen-szerzemény csodás szoprán- és tenorszaxofon együttállása volt az a pillanat, amelytől kezdve feloldódhattunk, onnantól minden meglepetés volt, nem kellett tovább viaskodnunk azzal az érzéssel, hogy egyszerűbb lett volna otthon maradni és lemezen, eredetiben meghallgatni ezeket a számokat. A fokozatos sötétedés, a templom hangulatos megvilágítása, a szomszédos temető köveiről visszaverődő hang igazi térzenévé varázsolta a Chico Freemannel kiegészülő Dresch Trió muzsikálását." Végső Zoltán |
||||
|
