Dresch: Mozdulatlan utazás

Dresch Dudás Mihály 1955-ben született, elvégezte a jazz tanszakot, majd lenyűgözve Johnny Griffin zenéjétől belevettette magát a free jazz világába. Az első jelentős formáció, amelynek alapítója és évekig meghatározó tagja volt, a Binder Quintet. A mára teljesen kiforrott, egyéni ízű, első hallásra felismerhető játékstílusa, fantasztikus improvizációs technikája már ebben a korai korszakában kivívta a szakma és a közönség elismerését. Később megalakította saját quartetjét, amelyben a magyar szabad és improvizációs jazz összes jelentős zenésze megfordult. (Baló István, Benkő Róbert, Grencsó István, Lajkó Félix, és sokan mások.). Állandó tagja a hazai szabad zene vezetőjének, Szabados György zenekarának, a MAKUZ-nak, valamint a jólismert Csík folkzenekarnak.
Dresch az évek során rádöbbent, az nem megy, hogy hallgatja, miként zenélnek a fekete mesterek, aztán lejátssza ugyanazt. Hiszen a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan jön, kiktől jön, milyen körülmények között él, ez szólal meg a hangszeren. Ráébredt, hogy soha nem lesz képes ugyanabból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi nagy mester. Elhatározta, hogy önmagát, a saját élményeit játssza.
1997-ben így nyilatkozott a Népszabadságnak: "Egyszer pedig szeretnék egy bandát, bőgővel, cimbalommal, szaxofonnal, dobbal. Nem népzenét játszanánk, hanem magyar dzsesszt." Egy évvel a kijelentést követően megjelent a Révészem, révészem című Dresch Quartett album, amely 1999-ben elnyerte a kritikusok díját. Mégis a Mozdulatlan utazás testesíti meg az igazi magyar jazzt. A Magyar Narancsban ezt mondta: "Soha nem akartam megtagadni, hogy itt születtem, és itt élek: ezt tekintem a sorsomnak, amit hol örömmel, hol bánattal élek meg. Azt az életet élem, amit ez az ország fel tud kínálni, együtt a jó és a rossz hagyományaival. És ennek a népnek megvan a maga zenekultúrája, ugyan az aranykor, amit az erdélyi muzsikusok valamelyest még őriznek, már mulandóban van. De akkor is, az a fajta lelkület, ami a magyar népzenét jellemzi, az egy nagyon fontos lelkület, és én erre szeretném a zenémet építeni, ezért merem óvatosan kijelenteni, hogy magyar dzsesszt játszom."
Számomra is ez az igazi magyar jazz. Már első hallásra magával ragadott a népzene és a jazz tökéletes összhangja. Észrevétlenül vezeti át a hallgatót az egyik zenei világból a másikba. Pege Aladárt hallottam egyszer így bőgőzni egy amerikai szaxofonossal. Ők is tökéletesen képesek voltak megmutatni a két hangzás közös gyökerét. Tehát a Mozdulatlan utazás mind a népzene, mind a jazz kedvelőinek igazi élményt képes nyújtani.

Krisz
Mjuzik, 2001.08.31
www.mjuzik.hu