Dresch Mihály utazása

Szabados, Dresch, Grencsó, Ágoston és társaik, valamint a magányos Binder. A kísérletezők. Nagy vonalakban ők jelentik a magyar dzsesszt. Nem arra törekednek, hogy az amerikai főáramú zenét minél hívebben szólaltassák meg, hanem annak kifejezésformáit saját kultúrájuk - elsősorban népzenei - hagyományaival töltik meg. Ezáltal válva hitelessé és eredetivé.
Nem véletlen, hogy egy tajvani születésű, Angliában élő producer, Shu-Fang Wang is ezt tartotta a legfontosabbnak, hogy a szigetországban megmutassa. A frissen alakult November Music tavaly tavasszal debütáló négy lemeze közül három volt magyar: Szabados György és a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes munkái mellett ott volt a három éve újjáalakult, újjászületett Dresch Quartet első hangzó dokumentuma.
Ez a sokáig kuriózumnak és kevesek kiváltságának számító lemez - Mozdulatlan utazás címmel - jelent most meg végre idehaza is, hála érte a Fonónak. Dzsessz és népzene, többek szerint nehezen barátkozó életérzések. Dresch szerint viszont a kettőt csak az különbözteti meg egymástól, hogy milyen szellemi töltéssel játsszák. Egész életében arra törekedett, hogy érzékeltesse: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább dzsesszmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar. Mindenkinek megvan a maga története, élményvilága, ami beletapadt, beleégett a mindennapjai során. Ezeket a zenéket az élete szerves részeként éli meg.
Dresch zenekarában 1984 óta eléggé gyakran változott a felállás, játszott vele később többek között Grencsó István és Lajkó Félix is. 1994-re stabilizálódott egy ma már klasszikusnak mondható csapat, Geröly Tamással (dob), Benkő Róberttel (bőgő) és Kovács Ferenccel (hegedű, trombita). Jól ismerték egymást, több mint tíz éve játszottak együtt, kitalálták egymás gondolatait, tudtak mozdulni a másikra.
Egy idő után a folytonos együttzenélés azonban rutinná vált, csontosodott a kapcsolat, Mihály egyre kevésbé tudta irányítani a történéseket. Ezért, a továbblépésért kellett 1998 tavaszán meghoznia a döntést, az átalakítást. A dobok mögé ezután Baló István ült, a bőgőt pedig Szandai Mátyás kezelte. És ettől kezdve a hangzás kiteljesedett, a magyar népzenei hatás, a jó értelemben vett nemzeti karakter hangsúlyosabb lett. Ékes bizonyítéka ennek ez a mostani lemez.