Csúcsformában - Jasna Jovićević és Chico Freeman Zsámbékon

Szerző: Máté J. György, Fidelio


"A június 24-július 29. között zajló Zsámbék Jazz Open egyik legizgalmasabb eseményének a szabadkai Jasna Jovićević altszaxofonos zenekarának, valamint a Chico Freeman tenorszaxofonossal kiegészült Dresch Quartet koncertje ígérkezett. A július 8-i hangversenyeket a szeszélyes időjárás miatt ezúttal nem a romtemplom tövében, hanem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Catherinum termében rendezték meg.
A közönség tagjai közül nyilván sokan voltak kíváncsiak a vajdasági muzsikus hölgyre, s talán még többen a jelenleg New Yorkban élő, de történetileg a chicagói iskolához tartozó fekete sztárra, aki évekkel ezelőtt Oláh Cumó Árpád zenekarával, illetve a Dresch-együttessel már bemutatkozott Zsámbékon. Amit azonban ezen az estén a két meghívott zenekar előadott, valószínűleg lényegesen több és jobb volt, mint amire a hallgatóság számíthatott."
" A koncertsorozat szervezője, Maloschik Róbert a szünet után vetette be a nehéztüzérséget, a Chico Freeman vendégszereplésével színpadra lépő Dresch Quartettet. Az ötvenedik születésnapját ünneplő magyar szaxofonos csapata nemrégiben átalakult: Kovács Ferenc trombitás-hegedűs helyét Lukács Miklós cimbalmos foglalta el. Freeman pedig születésnapi ajándékként érkezett Magyarországra: miután Dresch szívesen játszott volna ismét az amerikai szaxofonossal, a szervező elintézte, hogy a közös ünnepi hangverseny létrejöhessen.
A zsámbéki koncerten nem a megszokott Dresch-repertoár darabjai csendültek fel. A zenéket elsősorban Freeman hozta - az ő koncertprogramjának egy-egy csúcspontját játszotta el a kottákkal is szinte csak a hangversenyen megismerkedő magyar kollégákkal. Az India Blue című, témájában egy kicsit Miles Davis All Blues-át idéző bevezetés után George Cables szerelmének írt lírai darabját adta elő a kvintett. Mindkét fúvós szólista szokatlanul straight-ahead stílusban fújt, s a Baló-Szandai ritmusszekció kifogástalanul lüktetett a háttérben. Viszont már az első szám alatt feltűnt, hogy a társaság odd man out-ja Lukács Miklós: nem tagadom, előadása legalább annyira lekötötte a figyelmemet, mint a két remek szaxofonosé. Lukács játékstílusa teljesen egyéni, s ez akkor derült ki a leginkább, amikor a koncert vége felé eljátszották Thelonious Monk Well, You Needn't-jét. Lukács ugyanis a nagy zongoristához és komponistához hasonlóan a meglepetések embere. A cimbalmot kiemeli a megszokott szórakoztató cigányzenei kulisszák-sémák közül, s egy hátborzongatóan izgalmas hangú improvizációs hangszert varázsol belőle, amelyen többnyire kiszámíthatatlan harmóniákat, váratlan helyeken kezdett vagy zárt frázisokat játszik. Olyasfajta sofőrre emlékeztet, aki folyton áthágja a közlekedési szabályokat, mégis tökéletes biztonságban érzik magukat az utasai. Persze a meghökkentő zenei fordulatoknak ehhez a tűzijátékához olyan partnerekre van szükség, mint Freeman vagy Dresch.
A hangverseny közepén Freeman hosszú előadást tartott a roma zene iránti érdeklődéséről, a Charles Mingusszal való megismerkedéséről, valamint arról, hogy a spanyol cigányzene iránti rajongása hogyan függ össze a Mingus-zenekarban megismert nagyságokkal, George Adamsszel és Don Pullennel való barátságával és fontos munkakapcsolatával. Életre szóló élményeinek erejét azzal bizonyította, hogy eljátszotta a zongorista Adams emlékére írt számát, amely minden bizonnyal az egyik legfelkavaróbb Pullen-kompozíció (Ah, George, We Hardly Knew Ya). Freeman torokszorító szólóját Lukács Miklós improvizációja követte: a máskor szabálytalanul játszó cimbalmos szólójából annyi halk bánat áradt, hogy a hangszeres teljesítményeket egyébként nagy tapssal köszöntő közönség itt még a tetszésnyilvánításról is elfeledkezett.
A hangverseny végére olyan lelkessé vált a hangulat a Catherinum teremben, hogy a kvintettnek ráadást kellett adnia. Feltehetően ismét az amerikai muzsikus választása volt a John Coltrane Crescent című albumáról ismert Lonnie's Lament, hiszen azt Freeman már 1979-ben eljátszotta Spirit Sensitive című albumán."

Máté J. György
Fidelio, 2005.július.11.
www.fidelio.hu



Vissza az előző oldalra