Dresch Quartet: Élő nád

Szerző: Szigeti Péter, Gramofon


A Zeneakadémia amolyan "szent" hely a magyar zenei életben. Az ott megrendezett koncerteknek különleges fontosságot tulajdonítanak muzsikusok és hallgatók egyaránt. Ez fokozottan igaz a jazzre, hiszen ezt a műfajt sokáig e helyre be sem engedték. Dresch Mihály azidőtájt volt ötvenéves, mikor az itt szóbanforgó koncert megtörtént. Dresh Misi együtt nőtt fel, és töltötte el a mögötte álló éveket azzal a nehezen meghatározható jelenséggel, amit ma magyar jazznek nevezünk. A lemez jegyzeteinek írója miután megpróbálja leírni ezt a jelenséget, kimondja, hogy "az ötvenéves Drescht a magyar jazz legendájává avatta a szakma és a közönség". Élő nád, így a lemez címe. Bizony együtt rezgett, rezeg éltünkkel az a jó erős nád Dresch Dudás Mihály hangszerének fúvókájában. Az évek során koncertről koncertre, lemezről lemezre dalainak áradó, soha be nem fejeződő ciklusával közli velünk kutatásainak aktuális eredményeit, hogy mi van a magyar zene és a coltrane-i zene lelkének mélyén, ami szavakkal megmagyarázhatatlanul közös, és oly magától értetődően egyesül. Cosmic music, így a terminus Coltrane-től. A Dresch-ciklus jelenlegi fejezete már nem tesz minduntalan egyértelmű utalásokat a zene konkrét genetikai eredetére. Van ugyan nyilvánvalóan erdélyi román furulyazene vagy buzai dal, de a szél (ezen a koncerten is) arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy (János evangéliuma 3,8). A cimbalom hangja, ami a Dresch kvartett előző kiadásaiban is meg-megjelent, Lukács Miklós keze alól éteri magasságokba emelkedik. Az idő múlásával a duhaj tánclépések meglassultak, de a sirató, a sóhajkeserű, a bánat-bánat, a magyar blues minden Dresch-fejezetben jelen van.

Szigeti Péter
Gramofon, 2006. nyár
www.gramofon.hu



Vissza az előző oldalra